Az Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt kistemplom építése ideje nem ismert. A 13. században valószínűleg kápolna jellege lehetett, amit később átalakítottak. A templom helyét a Csibi család ajándékozta az egyháznak, s ezért a Csibi család ezen ágát templomhátiaknak nevezték.
Tornyáról 1653-ból van adat, amikor újítják, és a hajót bővítik.
Az 1711-es apostoli vizitáció leírja a templom teljes felszerelését. 1712-ben újabb javítási munkálatokra került sor, három öllel magasították. Rá két évre 1714-ben tűzvész pusztítja.
Az 1756-1757-es felújítás során a templomhajót kibővítették, és teljesen újjáépítették. A főajtó kőrámáját a régi faragott kövekből állították össze. A cinterem várfalszerű kerítésének hátsó részén két bástyatorony (őrtorony) emlékeztet a régmúlt időkre, illetve egy napóra. A műemléképület eredetileg vártemplom volt.
A templom külső falán alábbi felirat igazolja az 1756-1757-es bővítést: „Eccelsia haec aedificate ab anno 1756 ad an. 1757.”
- június 8-án Battyányi Ignác erdélyi püspök három oltárt szentel fel. A főoltáron Alexandriai Szent Katalinnak, a templom védőszentjének oltárképe látható, a jobboldali mellékoltárt Szent Sebestyén tiszteletére, a baloldalit a Szentcsalád tiszteletére szentelték.
A szószéket körbe a négy evangélista ikonjai díszítik. A templom jelenlegi keresztelőkútját 1887-ben Moretti József olasz kőfaragó szárhegyi márványból készítette. A templomot kisebb orgonával látták el.
A templom máig megőrizte a régi gótikus épület néhány építészeti elemét, amelyek beépítve napjainkban is fennmaradtak. A kapu bejárata fölött Szent János szobra látható.
A templom belseje barokk díszítésű. Az egykor oltárképként használt 1600-as évszámmal ellátott Mária képen az alábbi csonka felirat olvasható: „Gens Hungara, quid trepidas…”
A templom tornya 35 méter magas, amelyen befalazva egy nagy csúcsíves ablak nyomai látszanak.
Az 1830 és 1866-os apostoli vizitációk dokumentumai különböző latin nyelvű feliratokat rögzítettek, amelyeket a torony és a templom falain találtak.
1996-ban kívül-belül felújítják a templomot.
A XIX. század második felére ez a templom már szűknek bizonyult a közel 6000 lélekre gyarapodott katolikus közösség számára. Nagyobb ünnepek alkalmával a templom és kerítése zsúfolásig megtelt a hívekkel annyira, hogy mozogni sem lehetett, írja a Domus História. Ezért a közösség képviselőtestülete 1891-ben úgy döntött, hogy új templomot építenek, amely méltó a település jó hírnevének.
A Katalin templom tiszteletére hagyományosan minden évben megtartják a Katalin búcsút November 25-én.
A templom megépítéséhez számos monda kötődik, eszerint a templomot két alkalommal kellett, hogy felépítsék, különböző helyeken, de az épület mindkét alkalommal összeomlott. A harmadszori építést megelőzően a nyár közepén Nagy Boldogasszony napjára virradólag arasznyi hó hullott a templomépítésre kijelölt helyen. A tornya kétszer akkora volt mint napjainkban és ezt ún. „figyelő torony” – nak is használták. Egy hatalmas szélvihar a tornyot összeontotta és így a megmaradt toronyrészt csak addig a vonalig építették újra mint az ma is látható.
Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke (1992) műemléképületként tartja nyilván.
A templom szomszédságában található parókia bejáratánál levő nagy faragott székely kaput a helybéli Mezey Tamás faragta 1934-ben.
Forrás: Farkas Aladár: 100 éves a ditrói Jézus Szent Szíve templom
