“Jézus Szent Szíve”
“Jézus Szent Szíve”
Római katolikus templom
Takó János 1888-1915 közötti, 27 éves ditrói plébánossága szorosan összefügg a nagytemplom építésének történetével. Az első terveket az építendő templomról 1893-ban Margitay Gábor főmérnök készítette, amelyeken egy neobarokk templomot láthatunk. Stílusa a spanyol jezsuita barokkhoz hasonló háromhajós templom lett volna. Az alaprajzon látszik, hogy a főhajó és a kereszthajó kereszteződésénél egy kupola volt tervezve, attól balra lett volna a húsvéti kápolna és jobbra egy oldalbejárat, hasonlított volna a budapesti Szt. István bazilikára. 1893-ban a felügyeleti bizottság elutasította a tervet, mert túlságosan nagy költségeket igényelt volna.
A hosszas előkészítés, pontos felmérések, továbbá az építkezési alap rendezése után 1909-ben elkezdődhetett az építés. A templom 1908–1913 között épült a Kiss István műegyetemi tanár, műépítész által elkészített és még 1896-ban, a budapesti minisztériumok és a püspök által jóváhagyott tervek alapján.
Dvorák Ede műépítész vezeti a munkálatokat, amelyeket Kladek István szabadkai építkezési vállalkozó vitelezett ki. A templomtoronyra az aranyozott kereszteket Kladek István vállalkozó tetette fel. A kereszteket fekete posztóval vonták be, hogy ne karcolódjanak. A szokásjog szerint a 15-20 méternyi fekete posztó a munkásokat illette meg, akik az életük kockáztatásával vitték fel a kereszteket.
1913-ra, köszönhetően az alapos előkészületeknek, befejeződik a templomépítés. A templom külső részének teljes felépítéséhez két év kellett, így 1911 nyarára elkészült.
A kéttornyú, neogótikus bazilika, hossza 56 m, szélessége 23, toronymagassága 75 m, és 3000 ember befogadására alkalmas, de zsúfolva 5000 ember is befér.
A templom mennyezete boltíves, amelyet hatalmas pillérek tartanak, az ívbordák egyben díszítő elemek is. Az ablaküvegeken a gótika jegyei ismerhetők fel.
Jelentős értéket képvisel a szentély teljes felületét díszítő szekkó technikával nagyon színvonalasan megfestett ornamentális és figurális kompozíciókból álló falfestés, amely a maga nemében a térség, de talán egész Erdély legszebb ilyen jellegű alkotása. Alkotója az olasz származású Pauli Erik, aki szintén a korának egyik kiemelkedő művésze.
A templom stílusához harmonikusan illeszkedő neogótikus bútorzatot, a szószéket, a főoltár fa részeit, a négy gyóntatószéket, a kórus karzatát, az ajtókat és a padokat Thék Endre budapesti bútorkészítő műasztalos (zongora- és épületmunkák szakembere) készítette kemény tölgyfából, aki több világkiállítás díjazottja és a Magyar Országház egyik főberendezője. A gótikus stílusú gyóntatószékek darabja 1500 koronába került.
A templom orgonáját a Rieger-cég építette 18.000 koronáért. A 25 regiszteres pneumatikus rendszerű orgona két manuális billentyűsorral rendelkezik. Az egyiken 11, a másikon 9 regiszter, a pedálműn pedig 5 regiszter található.
Négy harangját a budapesti Walser-cég készítette. A Jézus Szent Szíve 24 mázsás harang a torony déli-, a Mária harang (18 mázsás), egy 12 és egy 6 mázsás harang az északi toronyban.
Az első világháború idején elvitték a nagyharangot és két kisebb harangot. De ettől eltekintve nem történt bántódása a templomnak. Az 1913-ban öntött Szent István harangot (700 kg) a második világháborúban vitték el.
A szentély és a hajó színes ablakokat Róth Miksa festette, amelyek a 12 apostolt ábrázolják, értéke 45. 000 korona. A nagyméretű Krisztus-corpus Szánthó László temesvári szobrászművész alkotása. A főbejárati belső ajtókat Lukács József műasztalos készítette. Főoltárát carrarai márványból faragott szobrok díszítik. Ezek a szobrok Jézus Szent Szívét, Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázolják, és a falu szülöttének, Siklódy Lőrinc szobrászművész alkotásai. Kimagasló műértéket képvisel a főhajó mennyezetéről függő három tekintélyes méretű kovácsoltvas csillár, amelyeket Jungfer Gyula Budapesti műlakatos manufaktúrájában készültek és vasúti sínek tartanak.
A monumentális építkezés végül 800.000 aranykoronába került. Az építkezés költségeihez más felekezetűek is hozzájárultak, így Szathmáry János gyógyszerész, aki református hite ellenére lelkes híve volt a templomépítésnek.
A nagytemplomot 1913. július 13-án szentelte fel gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi római katolikus püspök Jézus Szent Szíve tiszteletére. A mellékoltárok csak 1938-ban készültek el, és a temesvári Szánthó László szobrászművész munkája. Kb. 300.000 lejbe került, amiből a község 150.000 lejt adott, az összeg másik fele közadakozásból került össze (Historia Domus II. 56.). A templom tornyain négy kistorony található, amelyek eklektikus hatást keltenek, mintha a neoromantikával keveredne a templom neogótikus stílusa. Mindkét tornyán található toronyóra, ami még ma is működőképes. Az ablakkeretek csúcsívesek, ami ugyancsak a neogótikára utal. A templom hátsó két tornyán egy-egy buzogány található, ez azért van, mert egy református ember, úgynevezett Szathmáry gyógyszerész, nagyon sok pénzzel támogatta a templom építését, és hálából a hátsó tornyokra buzogányt helyeztek. A templom bejárata fölött található egy rozetta, ami ugyancsak a neogótikára utal.
A nagytemplom építéséhez minden egyes ditrói belső és külső birtokos hozzájárult, kisebb-nagyobb arányban, írja Takó János Huszonöt év… c. munkájában. A templom vaskerítését Kendoff István gyergyócsomafalvi mű- és géplakatos készítette el. A főünnep a Jézus Szent Szíve napján van. A templom jó akusztikája alkalmassá teszi a különböző zenei események, orgonakoncertek és kórushangversenyek tartására is.
Forrás: Farkas Aladár: 100 éves a ditrói Jézus Szent Szíve templom.
Jézus Szent Szíve templom képekben:
