A Szent Katalin tiszteletére szentelt templom tornyát 1658-ban felújították, de a régi gótikus épület néhány építészeti eleme beépítve máig is fennmaradt. 1756-57-ben sor került a templomhajó kibővítésére és teljes újjáépítésére. A főajtó kőrámáját a régi faragott kövekből állították össze. A cinterem várfalszerű kerítésének hátsó részén két bástyatorony emlékeztet a régmúlt időkre. A főoltáron Alexandriai Szent Katalinnak, a templom védőszentjének oltárképe található. A XIX. század második felére ez a templom már szűknek bizonyult a közel 6000 lélekre gyarapodott katolikus közösség számára. A közösség képviselőtestülete 1891-ben úgy döntött, hogy új templomot építenek.

Erre a célra a közbirtokosság javaiból 950 hold erdőt bocsátottak az egyházközség rendelkezésére. A templom 1908–1913 között épült Kiss István budapesti műegyetemi tanár tervei alapján. Az egész medencében legnagyobb, kéttornyú, neogótikus bazilika hossza 56 m, szélessége 23, toronymagassága 73 m, és 5000 ember befogadására alkalmas. Főoltárát carrarai márványból készült szobrok díszítik. Ezek a szobrok Jézus Szent Szívét, Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázolják, és a helyi szobrászművész, Siklódi Lőrinc alkotásai. A hatalmas csillárokat vasúti sínek tartják. A gazdagon színezett ablakok a 12 apostolt ábrázolják.

A monumentális építkezés végül 800.000 aranykoronába került, és Gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök szentelte fel Jézus Szent Szívének ajánlva. Az építkezés költségeihez más felekezetűek is hozzájárultak, így Szathmáry gyógyszerész, aki református hite ellenére lelkes híve volt a templomépítésnek. A községnek még arra is maradt pénze, hogy 1860-ban felépítse az új községházát.

A település városias külképéhez hozzátartoznak a műemléképületek, melyeknek egy részét a betelepült örmények hozták létre. A polgári iskola épülete, a Mélik ház, melyben jelenleg szociális otthon működik, vagy a jelenlegi kórház régi épülete mellett még számos a község virágkorából származó emléket vehetünk számba.